A 2013-as évben ismét inditok szabásminta készítő tanfolyamot. Általában február második felében indul. A jelentkezés folyamatos. A tervezett kezdésről és a tanfolyam helyéről értesítést küldök.

A tanfolyam 3 szemeszter, egy szemeszter 7 szombat.

Jelentkezni lehet: sussy@freestart.hu     +36/70/226-4114

Most olvasom.

Nem mondom ebben sincs sok logika. Majd még írok erről is.

Ez a levél, akár kommentnek is felfogható.

Figyelmébe ajánlom mindazoknak, akik mainapság a szakmunkásképzéssel foglalkoznak és csúnya szóval élve "elbarmolják" a szakmákat. Jajong a politika, hogy nincs elég szakmunkás. De csak jajong. Még talán menthető lenne a szakmunkásképzés, de erre semmiféle reményt nem látok.

Ime a levél:

Kedves Zsuzsa néni!

Az e-mail Dunaszerdahelyről érkezett:

Szia Zsuzsa,

mivel nem tudtunk rendesen elkoszonni ezuton szeretnem ezt megtenni meg egyszer. Koszonom azt a 3 hetet, amit nalad tolthettem es ami fantasztikus volt. Csodaltam a kitartasodat es erodet, mert sokszor lattam, hogy faradt vagy, de meg igy is vegigvitted velunk. Halas koszonet erte... A tanfolyam nagyon jo volt, nagyon jol volt felepitve es eloadva is. Nagyon orulok, hogy eljutottam hozzad es mindezt toled tanulhattam meg - jol ereztem, hogy hozzad kell mennem:)) Szoval csak meg egyszer koszonom es ahogy az erod engedi, mindenkeppen folytasd a tanitast, mert aki toled tanul, az azt tanulja meg, amit ezen szakman belul tudni kell es erdemes. 

Szep napot kivanva,

Ildi

A német Müller  Kleider und Blusen c. könyv magyar fordítása.

CD-re írva 3000.- Ft + postaköltség.

Személyes átvétel is lehetséges.

Megrendelhető: sussy@freestart.hu

A szabásminta készítő tanfolyam hallgatói ingyen kapják meg a könyvet, tankönyvként.

-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o

A KIOSz-ban (Kisiparosok Országos Szervezete) 1982-ben volt egy "szakoktatói tanfolyam". A jelentkezés feltétele mestervizsga volt, és a tanfolyami vizsga feltétele 3 szabászati rendszer tanítási szintű ismerete, próbatanítás szinten.

Minden évben - a holt szezonban - január-februárban továbbképző tanfolyamokat tartottak a KIOSz-ban. Sok éven át, minden mester tanfolyamán részt vettem. Minden mester adott valamit a mai a tudásomhoz, mignem én is "nagykorú" lettem, és tanító sorba kerültem.

Ilyenformán vettem részt én is a "szakoktatói" tanfolymon. Félreértés ne essék. Ez nem azonos azzal a szakoktatói szakkal, melyet az egyetemeken tartanak. De az tény, hogy ugyanazok a tanárok tanítottak minket is. Persze mélymatematika nem volt. De volt pszíchológia, motíváció, demonstráció és tanítástechnika stb. Pl.: akkor még vetítő fólia készítése. (ma már számítógépen készítem az anyagaimat!)

Oktatóink voltak Hajdú József, Halmi János idős, köztiszteletben álló mesterek, és egy harmadik, egy hölgy, aki a képzőművészeti főiskoláról jött.

Hajdú mester szabászati rendszerét ismertem, azzal dolgoztam már akkor 20 éve, Halmi  mester adta le akkor nekünk először a Müller rendszert. Új volt, érdekes több ponton. Aznap hazajőve, rögtön ki is próbáltam, valamely blúz modellezése volt a feladatom éppen. Nem lett tökéletes, de benne volt a tökéletesség perspektívája. A hiba az volt, hogy tul nagy lett a nyakkör és a 38-as blúzra 40-es gallért kellett (volna) feltenni. Rögtön utána néztem az eredeti könyveknek, és a korabeli Ruhák és blúzok könyvet meg is rendeltem fél vagyonért. Később kiderült a nagy nyakkör oka is. A francia szabóságban a kiszámított nyakszélességből le kell vonni 0,5 cm-t. Ezzel egy kicsit kisebb lesz a nyakkör, mint kellene, de egy nagyon minimális nyakkörlazitással magkapjuk a kívánt eredményt. Azonban ha a nyakkör nagy. akkor a vállvonalon kell/lehet zárni és akkor minden fontos pont és vonal (p.: mellcsúcs, derékvonal) felcsúszik, kimozdul a helyéről. A nagy nyakkör titka abban állt, hogy Halmi mester férszabó volt, aki átrándult a női angol szabóságba, és a nyakkör az angol szabóságból jött át a franciába.

A harmadik oktatónk felejhető volt, a nevére már nem is emlékszem. Méltán. Leadta az alapmintáját, hozzá az ujját. Aztán bennem dolgozott a kisördög és belemértem a karöltőbe az ujját, és betartásra volt vagy 15 cm. Ezt az ujját nem lehetett bevarrni.  meg is kérdeztem, hogy "ugyan már, mitevő legyek........". mondá Ő, hogy "háááát, be kell tartani....." Én meg azt, hogy "ennyit én nem tudok betartani, ehhez nem vagyok elég ügyes......". Ettől kezdve a nő elvesztette a szakmai tekintélyét nálam.

A harmadik szabásminta, amiből vizsgáztam, az volt amit a technikumban tanultam, valamikor az 50-es években. Az nem volt rossz, de nem volt alkalmas mértékes munkára, csak konfekcióra.

A mesterek tanfolyamain még 5 rendszerrel ismerkedtem meg, mindnek volt valami hibája. Volt, hogy az ujját nem lehetett bevarrni, volt, hogy a háta lett szűk. Egyfolytában egy olyan rendszert kerestem, amely minden gondomra választ ad. Ez lett a Müller szerkesztés. Jó egyedi méretre, jó konfekcióra, torzulás nélkül szériázható, van gyerek, női, férfi, farmer, fehérnemű, főrdőruha szerkesztés is. Egyedi méretre egy próbával tudok kosztümkabátot készíteni. Az első próbát simán kihagyom, másutt ez már a második próba lenne.

Az 1982. évi KIOSz szakoktatói tanfolyam résztvevői

Ott vagyok a képen én is.

A felső sor jobb szélén, a bajuszos férfiu, Markovits Zoltán férfi,-női szabó mester, aki velem volt a későbbi (1993)  németországi szakmai delegációban is. Akkor meglátogattuk a Müller iskolát is. Nem csak én költöttem el a teljes költőpénzemet szakirodalomra, hanem ő is. Akart venni egy "angol" szabóságos könyvet. A mi utazásunk idején azonban éppen a régi kiadás elfogyott, az uj kiadás meg még nem volt az üzletben. Én voltam ebben a tolmácsa. Zoli meglátott a polcon mégis egy neki tetsző könyvet és oldalba bökött, hogy azt, azt kérjem el neki. Mondom mit kérek, mondják, hogy az már nem eladó, az egy utolsó példány. Bökés, hogy mi olyan messziről jöttünk, ugyan már adják ide neki. Tolmácsolás és siker. Zoli megkapta a könyvet.

A Müller iskolában nagyon kedvesek voltak velünk, végigvezettek a tantermeken, sok mindent meséltek az iskoláról.

Nekem jár a iskola folyóirata a RUNDSCHAU. Ebben életrajzi cikkeket is közöltek bajorországi mesterekről. Nevezetesen Gerdi Westermayer-ről is. Ő ugyanabban a városban működik, amelyben akkor a delegációval vendégeskedtünk. Kértük a szervezőket, hogy látogatást tehessünk a mühelyében. Ő is nagyon kedvesen fogadott, uzsonnával vendégelt meg és az asztalon piros-fehér-zöld szalagos ikebana állt a tiszteletünkre. Meglátogattuk a mühelyt is. Itt láttam először rejtett huzózárat.

Müncheni sétánk idején a szabókellék üzletben aparátot is tudtam venni hozzá.

Cime: Női szabás - szakrajz II.

Még olvasom, de nem jobb a zöldnél. Első látásra is olyan szarvas hibák vannak benne, amellyel normális kosztümöt nem lehet készíteni.

Pár nap türelem....!

Még azt nem döntöttem el, hogy az egész könyvet sutba vágjam, leirjam azokat a törvényeket, melyeket oly hevesen áthág, és en block elítéljem, vagy megint oldalanként ostorozzam.

Mert ugy rossz, ahogy van.

Ismét van olyan törvény, amelytől szinte minden kosztümkabát szerkesztése rossz.

Karcsúsitott kabátoknak nem hosszabbítjuk meg a hátát lapockánál. Ennek oka az hogy a karcsúsitáson "fel-ül" a kabát, és amennyivel meghosszabbították a hátát, annyit fog bugyogni derék fölött.

Ezt minden kevéssé vagy erősen karcsúsitott kabáton elvégzi. Borzasztó. De honnan vette az ötletet? Ezt nem csak a Müller szerkesztés nem használja, de az a korábbi 6 szerkesztés sem, amelyet ismerek és használtam a gyakorlatban, amíg a Müller szerkesztést meg nem ismertem.

Amennyit nyitunk a mellvarrásból a karöltőbe az elején, a nyítás felét a vállformázóba benne kell hagyni. Tehát a mellvarrás nyitással együtt a háta karöltő is megnagyobbodik, de nem úgy, hogy meghosszabítom a hátát, és hatalmas vállformázókat használok, hanem úgy hogy a háta hossza érintetlen marad, és a vállformázó vagy megkisebbedik vagy el is tűnik. Ez a karöltő nyitás mértékétől függ.

5. oldalon ész nélkül nyitogat egy bolerót elől-hátul. Készen a karöltő el fog állni, a háta lóg, és a bődületes vállvarrás a két rétegen, egymás tetején, nem semmi!

A divatrajzon a bolero eleje "szétcsap", csak remélni merem, hogy mire elkészül nem igy lesz.

10. oldal minden eddig felsorolt hiba ismétlődik.

14. - 15. oldal tetszetős és rossz rajzok.

Most aztán jönnek a kosztümkabátok.

A 21. oldalon azt mondja a ujjhosszra, hogy "ujjhossz+4". Ezt a német nem ismeri. Az ujjhossz kiszámítása: a testmagasság 4 tizede minusz 7. Sajnos itt nem tudom képletben leírni. A speciális minusz jel sincs meg itt a betűkészletben.

A méretek felsorolása nagy részben a Müller eredetinek felel meg.

A táblázatban két alapvető hiba van.

Megemlíti, hogy az eleje hosszát a nyakcsigolyától mérjük, de az az el nem hanyagolható tény, hogy akkor a mért értékből le kell vonni a nyakszélességet, arról nem szól a fáma. Nagy hiba.

A másik hiba, hogy a háta vállszélesség kiszámításánál belenyul az eredeti képletbe. Azt mondja a 22. oldal alján a kék könyv, hogy a háta vállszélesség kiszámítása: a vállszélsség mért vagy táblázatos értéke + a hátszélesség 1/2 öltöztetése + a betartási érték 1 cm + vállszélesítés (?). Szegény árva képlet. Nem is egy hiba van benne, hanem kettő. Egyikből jön a másik. Beszkenneltem az eredeti német képletet, ime:

Nem kell ahhoz németül is tudni, hogy megállapitható legyen, semmiféle külön vállszélesítés nincs benne. Viszont a teljes hátszélesség öltöztetés benne van.

Azért rakott bele még valamiféle vállszélesítést, mert csak a fél hátszélesség öltöztetést tette bele.  Ebben a méretállásban még egyformára is jön ki az eredmény, de több változtatot kiszámítva, nem lesz egyforma. Pl.: 1,5 hátszélesség öltöztetés esetén már nem lesz egyforma.

Azonban mégis csak a tiszta forrás az érvényes! Miért kell bele valamiféle változtatás? Csak.

Amúgy mindenféle vállszélesítést akkor rajzolunk a mintába, ha szélesebb váll modellezése lesz a szándékunk. Pl.: vállpárna esetén.

24. oldal Nyakszélesség

Ezen vitatkozhatunk napestig, mégis a tapasztalat a döntő. A francia ruháknál levonunk a 1/2 mb tizede + 2 -ből 0,5 cm-t. A kosztümnél használjuk levonás nélkül a képletet, kabátnál hozzáadunk. Útálom, mikor egyet elvesznek a lehetőségek közül. Mert a kosztüm eredeti nyakszélesség képlete úgy szól: nyakszélesség +0-0,5 vagyis jogom van nem hozzáadni a fél cm-t. Ha lazábbra rajzolom a nyakkört, azután még ész nélkül rá is lazitok, ahogy ezt a kék könyv teszi, hát lehet hogy a végeredmény nem pont olyan lesz, amilyet szeretnék. El fog állni nyaktól a gallér.

25. oldal az eleje vállmagasság nem a háta váll magasság minusz 1,5, hanem a háta váll magasság minusz 2 cm. Laza lesz az eleje karöltő.

27. oldal

Normál formázóvarrás egy kosztümkabát hátában, Brrrr....! Boldog emlékezetű Hajdú József Mesterem azt mondta erre, hogy gusztustalan.

28. oldal itt szerepel az első kosztünkabátba rakott bődületes vállformázó. Ha valaki nem pupos, majd ettől az lesz. És a háta hosszabbitás, amitől meg a kabát háta lesz buggyos.

41. oldal ez az első olyan modellezés, ahol a háta hosszabbítása a helyén van. Majdnem 60 éve űzöm a szakmát, de ekkora vállformázókat csak ebben a könyvben láttam.

42. oldal, nah, jönnek az ujj szerkesztések.

Az ujj kimérés az rendben van. A táblázatban a méretek felsorolása már nem annyira.  Itt megismétlődik az a képlet, hogy karhossz + 4 cm = 59 cm. A 164 testmagassághoz az 59 cm ujjhossz rendben is lenne. Csak éppen nem tudom, honnan vette a karhossz 55 cm-es méretét. Ugyanis az mérve is 59 cm lenne, és legfeljebb 60-ra szerkeszteném.

Mint mondottam volt, az eredeti ujj hossz képlet: tm 4 tizede minusz 7. Nézzük: 16,4 X 4 = 65,6 cm minusz 7 = 58,6  kerekítve 59 cm ujjhossz. Mit kell itt komplikálni?

44. oldal

Egyvarrásos kosztüm ujja, ez már majdnem jó.

A francia egyvarrásos ujjánál a 1/2 karlyuk magasságból kivonandó (alapban) 2/10 hónaljszélesség + 0.5 cm.

Ugyanez az angol szabóságban 1/10 hónaljszélesség + 1 cm. Hangsúlyozom, alapban, minden bűvölés nélkül, konfekció esetében.

Ezek azok a képletek, amelyek biztosítják a kugli optimális magasságát és a bevarrható betartás bőséget. Tehát ha a kék könyvet veszem alapul és az ujj szerkesztésénél a 1/2 karlyukmagasságból az 1/10 hónaljszélességet + 1.5 -et vonom le, kissé kevésbé magas lesz a kugli. Ez - lehet - ártani fog az ujj optimális állásának.

A háta ujjaillesztés kijelölés is korlátot szab a meghatározott 0,7 cm-rel. Pedig az a hátán kimért hónaljív + 0.5 - 1 cm. Ez egy betartás. Nehezebben betartható anyagnál 0,5 cm, könnyen betarthatónál 1 cm. Ez jelentkezik a kugli betartásában is!

45. oldal

A kugli betartás bőségét soha nem mérjük igy, ahogy könyv mutatja. Mindig csak a kugli részen mérjük, a hónaljrész ebben nem játszik szerepet. A ujjat mindig két ütemben fogjuk fel, az ujja illesztések alatt - a hónaljiveket - és az ujja illesztések felett, a betartás bőséget. Pontosan azért, mert a háta hónalj iven kijelölt betartás nem szerepel a 8-10 %-os betartásbőségben, de befolyásolja azt.

46.-47. oldal

Tanítom és tudok kétvarrásos ujjat szerkeszteni, de nem használom. Mivel van egy csomó olyan modellezési momentum, amely befolyásolja az ujját. Karöltő lazitás, elején-hátán, hónalj mélyítés-bővítés, válltömés mind hatással van a karöltőre és ezzel összefüggésben az ujjára. Tehát, minden esetben, egyvarrásos ujjat szerkesztek, hozzá modellezem a karöltő változásaihoz, és után elvágom kétvarrásosra. A kétvarrásos ujján ugyanezeket a modellezéseket kicsit bajosabb elkészíteni. A külalakon semmi nem változik. Kicsit szabadabban faraghatom, a célnak megfelelően, a papírt.

58. oldal

Közbélések szabása.

Hát én még frontfixálás nélkül nem készítettem kosztümkabátot! Erről itt szó sincs!

61. oldal

Az alapban nagyobbra szerkesztett nyakkört, még "rendesen" mélyiti is. A karcsúsitott kabátnak meghosszabbitja a hátát. Az elején a mellvarrást ugy helyezi át, ahogy nem lehet. Valamit csinál az eleje vállával, de nem tudom eldönteni, hogy elcsuszott nyomdahiba, vagy úgy piszkálja a vállát ahogy nem lehet? Számomra úgy tűnik, mintha a háta vállára sokat tett volna rá és egy részét az eleje vállából, mintha visszavenné.....? Ha így van, nagy hiba!

A karöltőbe helyezett vállformázó ismert, de nekem nem jött be. Próbánál ráncot vet tőle a háta. Ha a hátát még meg is hosszabítják, hát nem sok jót jósolok annak a hátának!

63. oldal

Egy kétvarrásos ujj modellezése a karöltőhöz. Ez úgy néz ki, mintha egyszerűbb lenne, mint ahogy én fentebb emlitettem. De sajnos nem is jó. Az tény, hogy a karöltő változása/változtatása kimerül a válltömés rárajzolásával, de akkor sem jó.

Hogy miért is? Mert ez a bővítés megtöri az ujj alját. Ha többet kell módositani a kuglin, akkor ez a törés nagyobb lesz, és már csak stirceléssel lehet felhajtani az ujját.

A szabály az, hogy az váll illesztési pontot az ujj (slicc) sarkával kötjük össze és bővítjük vagy szűkítjük  a kuglit. Így az ujj alján nem jelentkezik a törés.

67. oldal

Soha - de tényleg soha nem fordul elő - hogy a Müller bármit is csinálna az ujja illesztésben. Az számára egy szent pont. Ha valamely snitt alakitásnál hozzá is nyul, azt nagyon óvatusan és tudatosan teszi. De a karöltő lazitást soha nem vágja át az ujja illesztésből.

Minden szerkesztő könyvnek birtokomban van két kiadása és vagy 15 évnyi folyórat.

Ez már megbocsáthatatlan hiba.

Nagy hiba még, hogy az ujj modellezésénél - ebben az esetben - nem csak a válltömés emelést veszi figyelembe, hanem az ujjaillesztés feletti teljes karöltőváltozást. De nem számolva, hanem kimérve. A modellezett minusz az eredeti és azt viszi az ujjába.

Karcsú kabátnak derékban buggyos, fentebb pupos lesz a háta. Merthogy éppen a karöltő lazitással szemben feleződne a háta váll formázó. A maradék felet meg már majdcsak ki tudnám küszöbölni.

74. oldal

Az eredeti Müller könyvben a legkarcsúbbra karcsúsitott kosztümkabát derék átmérése 1/2 derékbőség + 5 - 10 cm. Szerinte 5 cm-nél nem lehet kevesebb derékon az öltöztetés, hiszen egy kosztümkabátot nem testen viselünk. A 3 cm öltöztetés derékon, ruhán sem tul sok. 1/2 db + 1-et akkor is öltöztetünk, ha halcsontos topot készítünk.

85. oldal

Parka szerkesztés. Ez egy egyszerű minta, de teljesen elfelejtkezett a vállvonal átállitásáról! Ez a megszokott 1 cm. De át kell állítani. Megvan a módja!

113. oldal

Ez már a nagykabátok fejezete. Itt már jogos a hátában a hosszítás. De nem úgy, ahogy a könyvban áll. Azt mondja, hogy a háta váll formázót be kell zárni. Nem kell. Az 1,5 cm-es eleje karöltő nyitással szemben benne marad a háta karöltőben. Ebben az esetben a háta váll formázó sem lenne olyan mély

A mellvarrás nyitás is lehetne 2-3 cm.

Azonban a kabát karöltő mélyitése és bővítése nagyon kicsi. Ennyit bluznál használunk. Ilyen hosszú nagykabátban a 10-5 lenne a minimális.

Dolgoztam egy télikabátos céggel, és mikor csak 6-3-ra mélyítettem-bővitettem egy télikabátot, akkor megjegyezték, hogy kicsit elszúrtam a hónaalját. Pedig csak a divattervezők trend jóslatai vezettek kicsit félre.

119. oldal

Nah, itt látható a kétvarrásos ujja hozzáigazítása a megváltozott karöltőhöz. Én komplikáltabbnak tartom, mintha egyvarrásost modelleznék és vágnék át, kétvarrásosra.

121. oldal

A gallér alá helyezett mellvarrás iránya nem jó. Annak bent kell/ene maradni a kihajtó alatt.

127. oldal

A raglán fektetéshez az ujjába pontosan annyit kell nyitni, mint amennyit a mellvarrásból a karöltőbe nyitottunk. Még véletlenül sem "adódik"

A nadrágokkal majd később foglalkozom. Most elég volt ennyi marhaság.

Akkor a nadrágok.

Az alapnadrág az rendben volna. Hiányolom a rövidités (ill. esetleg hosszabbtás) magyarázatát. Fontos lenne.

A farmer cimszó alatt szereplő szerkesztés minden, csak nem a Müller farmer.  Mivel az eredetit már sokízben kipróbáltam és bevált, én nem is változtatnék.

Amely farmer szerkesztés a könyvben szerepel az csak a sima nadrág szerkesztés kicsit szűkített változata, vagyis magyarul pantalló szerkesztés. Ez azért baj, mert ha ezt a szerkesztést farmer módra varrják meg - vagyis a belsőszár az utolsó művelet - akkor bizony rendesen "tökös" lesz.

A normál nadrágnál az ülepvarrás az utolsó művelet.

Dehát aki csak könyvet ír, de nem gyakorolja a szakmát, attól nem is várhatunk többet.

Azt, hogy ezek a könyvek semmitérőek, senki nem vette észre rajtam kívül?

Szakoktató kollegák! Senki nem szokott varrni, alkotni is valamit?

Nem sikerült megvásárolni, kölcsön kaptam a "zöld könyvet".

Címe: Női szabás - szakrajz I.

Ezekhez a könyvekhez már a katasztrófa elhárítás is kevés. Ez maga a pusztítás.

Már nem elég, hogy a kínaiak tönkretették Magyarország teljes könnyűiparát (cipő,-ruha,-textilipar) már a szakma oktatása is abszolút mélyponton van, képzetlen szakoktatók, még katasztrofálisabb szakkönyveivel. Miért is lenne katasztrofális az, amit elvileg német, fantasztikusan jó, használható, működő eredetiből fordítottak? Mert olyan szakember írta magyarul a könyvet, aki nem érti, mert szakmai hiányosságai vannak, és olyan fordította az eredetit, aki nem szakember, és nem ismeri a szakmát és szakkifejezéseket.

Még azoknál az anyagrészeknél, melyek elvileg jók, mert sikerült lefordítani és értelmezni is, hiányzik az a magyarázat, hogy "miért?" Miért ezzel vagy azzal a szabásminta alakítással érjük el a kívánt célt. Ez nagyon fontos, 30 éves szakoktatói tapasztalatom mondatja velem, hogy a hallgató úgy is rákérdez. De itt csak kérdezne, mert hiszen nincs kitől.

A könyv első fejezete a testalkatokról és az optikailag célszerű öltözködésről (öltöztetésről) szól. Ez lehetne akár önálló kútfőből is, helyette inkább elővették egy Berlinben, réges-rég kiadott szakkönyv erről szóló fejezetét. Ez legalább jó.

Tovább lapozva a könyvben, szinte egyetlen olyan oldal nincs, amely - a tiszta forráshoz viszonyítva - megfelelne az eredetinek. Merthogy saját bevallása szerint, a német Müller szerkesztés fordítása lenne a kútfő. De nem az.

2. fejezet

A fejezet szoknyával foglalkozik. Alapban le kell szögezni, egy pár mülleres alaptörvényt, amelyeket következetesen alkalmaz.

A Müller szerkesztés nem szereti a 3 cm-nél mélyebb formázót. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata, nem lehet rendesen elvasalni. Ennek következtében úgy igyekszik a formázóra szánt többletet elosztani, hogy ennek a törvénynek eleget tegyen.

A derékvonal ívelése max. 1 cm. Ha többre lenne szükség, azt modellezéssel viszi a mintába. De soha nem a derékvonalat rajzolja magasabbra és egyenesre.

Ennek következtében a könyvben minden szoknya szerkesztés hibás. Különös tekintettel a 17. oldal rajzára. Nagy hiba!
Ha az eleje vagy háta hosszabbítására vagy rövidítésére van szükség (ülep vagy has vonatkozásában) azt kizárólag modellezéssel és a formázókkal való összefüggésben teszi. Erre látok is kísérletet a 19. oldalon, de messze nem az a magyarázat, amelynek lenni kellene. Sőt itt van egy látható, és nagy hiba is. Rajzon mutatja be a kiálló ülepű alkatot oldalnézetben, az ülep ívének hangsúlyozásával, de eszébe sem jut, hogy a formázót is beívelje az alkatnak megfelelően, pedig a német azt teszi.

Soha nem viszi bele a az alja vonal bővítését az alapszerkesztésbe. Ezt kizárólag modellezéssel teszi.

Minden szerkesztésben benne van. Hiba!
Ez pedig azt jelenti, hogy szegény árva tanuló se csíkos, se kockás szoknyát nem tud szabni csíkra. A németnél minden szoknya egyenes, és ha a tanuló nem olyat szeretne készíteni, azt elképzelésének megfelelően bővítheti. Erre megvannak a megfelelő módszerek is az eredetiben. Sőt, olyan szoknya modellezés sincs az eredetiben, ahol csak az oldalára tesz rá. Ha bővít, akkor azt a formázó zárásával teszi, és csak a felét az oldalvonalra. Ebben az esetben a szoknya alja kerek marad és nem csap ki  oldalt.

Soha - ezt aztán szigorúan soha - nem tesz kettő darab formázót az elejébe.

15. oldalon található. Hiba! Ez a hason bőséget eredményez! Ennek oka, hogy ha a derékbőség az elején két formázót kíván, akkor a csípő tájék is annyival bővebb.

A 22.-23. oldalon levő harangszoknya szerkesztést kihagytam volna. Sokkal célravezetőbb, ha azt szoknya-alapból modellezéssel érjük el a 25. oldalon található szerkesztéssel. Csak nem ezen a módon, hanem a formázók megfelelő méretű zárásával.

A 27. oldalon levő szoknya modellezés teljesen elhibázott. Nincs az a keskeny csípővel rendelkező modell-alkatú hölgy, aki elviselné, hogy a csípőjén hullámot vessen a szoknya.

Lám a 30-31. oldalon - zsebes szűk szoknyánál - vissza is veszi az alja bővítést. De hát akkor minek mindig rátenni?

Nem is foglalkozom a továbbiakban ilyen részletesen a szoknyákkal, mert ha az alapminta rossz, akkor a szoknya sem lesz elsőre jó, szükség lesz a próbán sok-sok gombostűre.

A 45. oldalon a két zseb alkatrész hibás. Alapban nem teszi rá a varrásszélességet, a zseb alkatrészek azonban csak akkor lesznek ilyenek, ha rajta van a varrásszélesség.

A nadrágszoknya lábközének képlete nem az eredeti. Lehet jó is, nem próbáltam ki, de itt is az a gond, hogy a tiszta forrást kellett volna alkalmazni.

3. fejezet.

A mellvarrás nélküli blúz szabásmintájával kezdi.  Ez a fejezet sokkal fontosabb, mint ahogy itt tárgyalja a könyv. Ez alapjában nem a blúz minta, hanem a strech felsőkhöz használható alapminta. Blúzként került tárgyalásra, arra is jó, csak éppen ahogy a fejezetben áll, úgy nem működik.

Azt mondja, hogy 100-as mellbőségig és "laza" öltöztetéssel jó lesz. Szegény tanuló, ha meg is próbálja, nem lesz nagy sikerélmény. Nem fog menni, és szegény azt hiszi, hogy ő a hibás. Nem ő, hanem az, aki ezt így, a könyvben leírta.  A szerkesztésben több hiba is van. Minden francia jellegű ruhadarab szerkesztésénél a nyakszélességből, minden esetben, le kell vonni 0,5 cm-t, vagyis ezzel megkisebbítjük a nyakkört. Ez fontos és szükséges momentum. Ezt most nem taglalom. A vállszélességhez nem mérünk kifelé a hátán 1,5 cm-t, mert ha megtesszük, ejtett váll jön létre. Nos, abban a pillanatban, ha az eleje nyakszélességet is minusz 0,5 cm-rel szerkesztjük, a vállszélesség az erre méretre jellemző 13 cm, ill. itt is levonjuk a 0,5-1 cm-t, akkor a mellszélesség vonalra rajzolt körívre nem lesz metszésünk.

Ez a szerkesztés csak 92-96 mellbőségig használható és az is csak öltöztetés nélkül.

Viszont sztreccs felsőhöz teljesen jó, mert attól függően, hogy a textil mennyire nyúlós, kisebbre kell a mintát szerkeszteni. 96 mellbőségre erősen sztreccs textilhez, akár 88-as mintát is szerkeszthetünk ill. kell szerkeszteni. Ha ezt felszériázzuk, akkor már bármilyen méretben jó lesz, akár XXXL-ben is. Higgyétek el, tapasztalat.

De ha a kívánság csak akár XL méret, akkor ez a szerkesztés nem használható. Van ilyen, csak azt nem értem, hogy a könyvek írói miért nem tudják? Illetve talán értem is, azt hogy életükben nem varrtak meg egy ruhadarabot. Ha nem csak könyvet írnának, hanem dolgoznának is a szerkesztéssel, talán nem ilyen gyatra lenne az eredmény.

Az ehhez a mintához használható, u.n. lapos kuglis ujja szerkesztése is kifejezetten hibás.

A kugli felrajzolásánál, az elejéhez az első harmadot felezzük, arra mérünk befelé 0,5 cm-t.  A harmados osztást keresztezve mélyül a 0,5 cm-ig az eleje hónaljív.  A háta kugli íven nem 1,5 cm az ív tartója, hanem 2 cm, és a háta hónaljív nem megy befelé az egyenestől. Így sokkal határozottabb lesz az eleje és háta hónaljív különbsége.

4. fejezet.

A különféle testalkat típusok bevitele a szabásmintába, már mester szintű, a próba során lehet az ilyesmit észre venni, és az első próba után a ruhadarabot igazítani.

Alapszerkesztésbe testalkatot belevinni, csak olyat lehet, amely a mértékvételből következik, elsődleges snittalakitás. Nem azt nézem, hogy áll a kuncsaft, hanem azt, hogy a mellbősége és a csípőbősége milyen viszonyban van egymással. Vagyis ha a mellbőség megegyezik a csípőbőséggel, akkor már 3 cm-rel állok el hátközépen, ha a csípő a mellbőségnél 8 cm-nél nagyobb mértékben szélesebb, akkor a hátközép elállás 0 cm. Lehetőség van a háromszoros földig mérésre, hátul középen, oldalt és elöl középen, és ebből testalkati  következtetést levonni. De ez már tényleg nem szakmunkásképzős témakör. Ezeket az észrevételeket nem a függőlegestől eltérő állással kapcsolatban, hanem a mértékvétellel kapcsolatban tudjuk a mintába bevinni.

De a 84. oldalon levő bődületes háta váll formázót felejtsük el. Nagy hiba lenne alkalmazni!

Amúgy meg akinek pl. az egyik válla lejjebb van, ahogy a 86. oldalon levő modellezés mutatja, eszetekbe ne jusson félvállas holmit készíteni. Miért? Mert "a szabóság az optikai hatások művészete" mondotta volt Hajdu József Mesterem. Vagyis nem hangsúlyozzuk a vállmagasság hiányát, hanem kipótoljuk, vállpárnával, egyformára. Ugyanez vonatkozik arra, ha a két mell nem egyforma. A kisebbet vlies plak-kal erősítjük kissé.

5. fejezet.

A különféle ujja modellezések.

Alapjában itt nincs is más megjegyzésem, mint az, hogy az illesztési pontok alatt, a hónaljíven semmiféle modellezést nem csinálunk. Miért? Mert felesleges, ami a kar alatt van, a hónaljíven, az nem látszik, felesleges.

Nem említi, hogy a húzott ujjhoz nem kell a karöltőt a váll felé beljebb vinni. Lehet, de nem kötelező.

A 98. oldalon van egy hajtókás rövid ujja. Nos ez a hajtóka abszolút hibás. Azt a cakkolódást nem lehet úgy megvarrni. A német azt mondja, hogy a felhajtás magasságától rajzoljuk egy merőlegest, és cakkolódás nélkül készítsük el hajtókát.

A felső-varrással kettéosztott ujja szerkesztése is hibás. Azon kívül, hogy a számadatok sem stimmelnek, sok ilyen szerkesztést készítettem, és a legritkább esetben lesz ilyen szimmetrikus, mint a rajzon. Ezek után az osztó ív hossza sem marad egyforma hosszú, ezt össze kell igazítani.  Az ívek rövidebbikét ki kell egészíteni a hosszabbik méretére, azon részen semmiféle "betartás" nem lehetséges. Az osztott ujját, így felső varrással, használják olyan anyagokhoz ill fazonokhoz, amelyeknél a kugli betartása nem lehetséges.  Pl.: ballonkabát.

A váll, karöltő és ujja kör.

Ez egy nagyon fontos fejezet lenne, ha jó lenne. De már az első mondatai rosszak, igy úgy rossz, ahogy van.

A válltömés (vállpárna) ívének méricskélése egy teljesen felesleges dolog. A válltömés magasságát az a méret adja, amelyet a legvastagabb részen tudunk mérni. Ez a méret van a zsákra is ráírva. Vagyis ilyen számokat lehet találni a zsákon: 20/III Ez egy 20 mm vastag, kosztümbe való válltömés, ezt a III. jelzi. Tehát a válltömés méretének a mintába való megjelenítéséhez a 20 mm-es méretet kell figyelembe venni.

A raglán ujja nem csak ezen az egyetlen módon készíthető. Ez a módszer egy viszonylag keskenyebb modellképet eredményez. Leginkább testkövető ruhán vagy blúzon alkalmazható. Sportkabátokon, blézereken, télikabátokon még legalább 9 féle változatot használhatunk. Itt jobb lett volna egy átlagosabb snittalakítást ismertetni. Az ismertetett módszer elég kivételes, és a jelenlegi divatvonalakhoz nem sűrűn használható.

6. fejezet

Gallérok.

A fazongallér szerkesztés mind rossz. Nem részletezem, mert nem akarok itt uj könyvet írni. Nem az eredeti és még azt sem mondom rá, hogy jó lehet. Mert nem jó.

A 144. oldalon bemutatott gallér szerkesztés rossz. Ez - sajnos - az eredetiben is benne van, egyszer meg is ettem, pedig láthattam volna, hogy nem lehet jó. Az ezzel a módszerrel szerkesztett, elejével egybe szabott állógallér hátul középen eláll.

Az u.n. beforgatott szerkesztéssel készült gallérok csodálatosak lesznek készen, csak éppen erről nem szól a fáma. Mert ezeket a gallérokat nem lehet előre stircelni. Az alsó gallér, eleje középhez eső  kis részét rászabjuk az elejére, az alsó gallér többi része sarokbeállítással kerül a nyakkörre. A felső gallér a besätzre és a nyakkör tisztázóra kerül. Az alsó és a felső gallér és eleje-szél egyszerre van stircelve. Ennek az előnye az, hogy az eleje közép és gallér találkozásánál kevesebb anyagréteg kerül egymásra, a gallér szépen fordul ki. Gyönyörűséges, elegáns megoldás. Az elkészítése sem nehéz, csak át kell látni a célt. Pl.: a 158. oldalon levő retro galléros ruha is ezzel a módszerrel lenne készítendő! Nem úgy, ahogy a könyv írja.

7. fejezet

Különféle divatvonalú ruhák

A 172. oldalon levő modell eleje működik, jó, de a háta nem. Alapban fura az, hogy egy ruha eleje karcsúsított, a háta pedig egyenes. A ruhalapba beleszerkesztett, elállított hátát nem így kell bugra szabni. Annak megvan a módszere, de ez nem az, amelyik a 173. oldalon van. Egy ruha hátának pontosan ugyanolyan karcsúsitottnak kell lenni, mint az elejének. Ráadásul ezt a hátát  én nem is szabnám bugra (hajtott szél), hanem meghagynám a két fél hátát és a hátába rejtett húzózárat tennék.  Merthogy valahogy fel is kellene venni. :)

186. oldal: (ez nem vicc!) "a ruházati iparban használatos női ruha alapszerkesztéssel készítünk alapmintát" Hm!

Én azt mondtam volna, hogy használjuk a Müller ruha alapmintának a "bőrszük"  (Hauteng) változatát, amelynél az öltöztetés csak és kizárólag a mellszélességnél + 0,5-1 cm.

Hát ennyi. Ez egy tankönyv, amelyből ma szakmát tanitanak olyanok, akik életükben nem varrtak meg egy ruhát sem, de lehet, hogy "tavaly egyet varrtak maguknak", ahogy Terényiné (anno Vámos) mondta egyszer nekem.

Nálam a varrodában szigorú szabályok vannak.

Az egyik ilyen szabály, hogy a vasaló asztalon, alátét nélkül, nem szabad ragasztani. Ennek a magyarázata az, hogy ha összemaszatolódik az asztal a ragasztás következtében, akkor az a következő vasalásnál felolvadva, taknyos foltot hagy - mondjuk - egy fekete kosztünkabáton.

Akkor hogyan is szabad nálam - és esetleg Nálad is - ragasztani?

Találtam a LIDL-ben egyfajta olyan sütőpapirt, amely nem papir megjelenésű, hanem fekete, szövetalapú és teflonnal bevont. Ezt én már korábban is megtaláltam, és van ilyen a műhelyemben, és használom rendszeresen. Most ujra kapható. Nem tul nagy, akkora mint egy gáztepsi alja, de jól használható. Ha ezt teszed a ragasztás alá, akkor nem fog le az olvadt ragasztó az asztalra. Ugyanúgy működik, mint a teflonos serpenyő. Ragasztásnál a tetejére tegyél selyempapirt, akkor a vasalót sem teszed tönkre a ragaccsal.

A sütőpapir lapos dobozban van, sütemény alatt látható, a dobozon, a fénykép róla. Mintegy 800.- Ft, de soha nem megy tönkre. Ezt csak egyszer kell megvenni.

Hát nem is tudom. Sírni volna kedvem.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, a Müpával együttműködve, tartottak egy jazz hangversenyt. Olyan árak vannak, hogy karácsonyi ajándékként vettük egymásnak a koncertjegyet. Még igy is elég húzós volt. Dehát a jegy az első sorba szólt, ami a Müpában az 5. Előttünk volt még 4 sor, valószínűleg VIP vendégeknek.

Két öreg, világhírű jazz muzsikus lépett fel. Chick Corea és Gary Burton. Sok mindenféle dijuk van, először vannak nálunk, és én nagyon szeretem a jazzt.

Ez a dolog úgy kezdődött, hogy - hosszú idő után, először - kicsinositottuk magunkat, kifényesitettük a lelkünket, hogy hova is megyünk és mit is fogunk hallani.

Nos, az előcsarnokban körülnézve - szakmai ártalom! - megnéztem, hogy hogyan öltözködik egy Nemzeti Hangversenyteremben megrendezett koncertre Budapest közönsége. Siralmasan. Az, hogy az egyetlen nyakkendő a férjem nyakában volt. Hogy az egybegyült közönség gyűrött, elhanyagolt, topis, elborzasztó. Hogy szinte a férfiak egyikén sem volt normális öltöny, nyakkendővel. Hogy viseltes, gyűrött, kockás, rövidujjú ing, farmer, egy nyakbavetett pullóverféle, ez volt az általános trendi.

A nők, arról már ne is beszéljünk. Egyetlen normális (még csak nem is az alkalomhoz illő) csak valami rendesebb ruhadarab nem fordult elő. Már nem is gondolnék valami különösebb öltözetre, csak valami olyanra, amit egy jobb munkahelyre kötelező felvenni. Hogy kosztüm.....áhhh, egy szebb szoknya, egy szép blúzzal...áhhh, agyonmosott pólók, össze nem illő ruhadarabok, még bermudát is láttam. Hát elfelejtették már a nők, hogy egy csinosabb cipő, egy nylon harisnya miképpen emeli a láb szépségét? Sportcipő, zoknival. Hangversenyen. Pfuj.

Nehogy azt higyjétek, hogy a VIP sorokban különb volt az öltözködési stilus. Ők pontosan beleillettek a nézőtéri trendbe, snasszok voltak. Gondolom, meghivhattak követségeket, vagy állami vezetőket. Lehet csak a sofőrüket küldték el, bár régebben a sofőrök és titkárok is adtak magukra, és a varrodában, a szalagon dolgozó lányok valamikor maxiruhában jártak színházba.

Egyszóval, keményen túlöltözöttek voltunk. Pedig nem maxiruhában voltam és a férjemen egy átlagos szürke öltöny volt, fehér inggel és nyakkendővel.

Aztán jött a meglepi. Elkezdődött az előadás. Feljött a színpadra a két világnagyság. Nem igazán tudom, hogy az ilyen hangversenyen a fellépőknek mit illik felvenni, de biztosan nem azt vették fel, amit illett volna.

Gyűrött, elhasználódott, agyonmosott, szinte kerti műveletekhez való öltözékben voltak.

Nem tudtam megállapitani, hogy vasalatlan, gyűrött pantalló van rajta, vagy melegitő nadrág.

A hangverseny, hát az felejthető volt. A helyi kulturházba járok jazz előadásokra, ahol jazz-történeti ismertetőt is tartanak. Ezek az előadások sokkal jobbak.

Valami fura, ritmustalan hangfolyamot kaptunk. Nem volt eleje, közepe és vége, csak folyt. Unalmasan. Hosszasan.

Konferáltak az előadók valamit angolul, én németes vagyok, bosszantott, hogy nem értem. A Müpa meg nem tett oda egy konferansziét, aki elmondta volna magyarul, hogy miről van szó. Biztosan voltak még mások is, akik nem értették.

Nem ez volt az első előadás az utóbbi időben, amit otthagytunk. Nemrégiben kaptunk a lányomtól a Madách színházba jegyet a Producerek c. előadásra. Az előadás botrányosan rossz volt! Nem értem a közönséget. Tapsoltak. Vastaps is volt. Ennyire kisigényű már ez a közönség? Hol van már Tenessee Wlliams, Shakespeare, Miller, Ibsen, Németh László, Csurka, a teljesség igénye nélkül.

Ezt a tankönyv kritikát 1997-ben, a sárga színű Ruhaipari szabás-szakrajz c. könyv megjelenése után - jogos felháborodásomban - elküldtem az akkor éppen aktuális minisztérium szakoktatásért felelős főosztályvezetőjének, Vizi György Urnak.

Csak annyit értem el irományommal, hogy kivívtam a könyv íróinak mérhetetlen utálatát és féltékenységét, mindazért a gyakorlati tudásért, amely belőlük hiányzik.

A kritikát közreadom, mert mikor arról beszélek, hogy ez a könyv semmitérő, kételkedést látok a szemekben. Merthát, úgy-e, az egy szakkönyv, irták, megjelent, biztosan jó.

Sajnos nem úgy van.

A Magyar Divatintézetben megjelent a Müncheni Müller Ruházati Akadémia "Ruhák és Bluzok" c. tankönyve magyar forditásban. Költséges volta miatt döntöttek ugy, hogy készítenek, iskolai tanítási céllal, egy a fentieknél olcsóbb kivonatot.

A Müller szabászati rendszer lehet jó, lehet rossz, de ha ebből irnak tankönyvet, akkor az a könyv arról is szóljon. Ha a magyar szakmai vezetés végre rászánta magát arra, hogy a Müller rendszert Magyarországon is elfogadja, akkor nem kellene összekeverni a szocialista nagyüzemi szabványokkal.

RÉSZLETESEN

1. fejezet, a bevezető

A könyv első fejezetének 11 oldalából kb. 1 oldalnyi az, amire a Müller szerkesztéshez szükség van. A szabásminta szerkesztéshez - ill. inkább a szakrajz füzet szépségéhez - pontosan elég a derékszög, a párhuzamos, a vékony (szerkesztő) és a vastag (konturvonal) megemlítése. A Müller kiadványok (folyóirat és könyvek) jelzésrendszere a 10. oldalon szükséges.

A hagyományokból inkább a kézügyesítő rajzi gyakorlatokat kellene visszahozni, az ívek szabadkézi rajzolásához való készség kialakitására. A negyedes rajznál használhatók - esetleg - a görbe vonalzók, de valódi méretben ez nem lehetséges.

2. fejezet

Ebben a fejezetben kezdődnek azok a gondok, hogy a könyv írói ill. szerkesztői nem igazán tudták eldönteni, hogy miről is irjanak. Egy szakiskolai tankönyvben nem feltétlenül szükséges méretkutatásról szólni. Én pontosan tudom, hogy ez a téma azért került bele, mert az egyik írója életének nagy története volt.

Egy szabó nem méretet kutat, hanem méretet vesz, de nem igazán jellemző adat a térdmélység (!) a "7. nyakcsigolya és a térdhajlat" között mért hosszúsági méret. Ez a fejezet tömérdek teljesen szükségtelen adattal terhelt. Nem tisztázott a mértékes munkához a mértékvétel, a konfekcióhoz a mérettáblázat mibenléte (ha Müller a szerkesztés, miért nem Müller a táblázat?) és az, hogy a könyv női, férfi, gyermek vagy csecsemő szerkesztésről fog szólni. Bőségesen tárgyalja a fejezet a felesleges és nem politikailag divatjamúlt MSz 6100-at (Kunné életének értelmét) az ebben felsorolt testalkatokat: feszes, hajlott, ejtett váll vagy magas váll stb., pedig ezeket a konfekció ipar soha nem akceptálta. Az egész fejezetből a 2.1.4. rész szükséges, és itt közölni kell, esetleg függelékben, a német mérettáblázatokat.

MIÉRT PÁROSITOTTÁK A NÉMET MÜLLER SZERKESZTÉST A MAGYAR SZABVÁNNYAL?  A 17. és 18. oldalon levő hatalmas táblázatok nagyon tetszetősek, de szükségtelenek és értelmetlenek.

A fejezet 3. része a férfi méretekről és testalkattipusokról szól az MSz6100 szerint! A 4. rész a csecsemő és gyermek testalkattipusait tárgyalja, pedig a könyvben sem gyermek sem csecsemő szerkesztés nincs. Ebben a könyvben ezek is teljességgel feleslegesek!

3. fejezet. A szoknya

Ez fontos, és a helyén van, de nem a Müller szerinti szerkesztésről szól. Az íróknak csak az a legutolsó Müller kiadványuk volt meg, amely már a szoknyát nem tartalmazza.

Ennek következtében, a saját kutfejből meritett szoknya szerkesztés és modellezés, azon kívül, hogy nem jó, nem is felel meg annak a kivánalomnak sem, hogy a könyv a Müller szerkesztésről szól. A legfontosabb különbség, hogy a német nem szereti a 3 cm-nél mélyebb formázóvarrásokat, és ezeknek is testkövető formát ad. Ami itt - sajnos - nem jelenik meg. Van viszont az elejében két formázó, amitől az eleje rendesen eláll. Rossz szerkesztési képlet, és a szakmából már rég kikopott modellezések találhatók a fejezetben.

4. fejezet. A nadrág

Sokkal hangsulyosabban kellett volna tárgyalni az aljabőség és a rövidülés ill. hosszabbodás problemakörét, mert a női szabóságban ez az egyetlen modellezés, amelyet az alapmintába szerkesztünk. Azonban a nadrág modellhosszától nem függhet a térdmagasság. Tehát már a mértékvételnél tudni kell azt, hogy a külső hosszánál nem a modell hosszát, hanem a megrendelő anatómiai lábhosszát mérjük, ehhez képest jelöljük ki a térdmagasságot. Mikor mindez a helyén van, akkor nézzük az aljabőséget és annak megfelelően röviditünk vagy hosszítunk a fazonon.

A 3a - 16 pont szövege hibás. A 61. oldalon a 23 - 24 pontok között levont 0,5 cm-t a német nem ismeri!

Hiányolom a diszráncos, "gatsby" nadrág szerkesztését. Ill. A különbség magyarázatát az alapminta és a diszráncos nadrág között.

5. fejezet A női ruha és ujj szerkesztése

A bevezető teljesen elhibázott. A Müller szerkesztésben nincs külön ruha, kosztüm és kabát alap. Van két, egymástól kissé különböző alapszerkesztés - a karcsúsított és az egyenes - minden ruhadarabra ezt használjuk. A testen mért vagy táblázatból vett testméreteket aszerint "öltöztetjük", hogy milyen ruhadarabot készítünk. Tehát az élő női alak hónaljmélysége, derékhossza, hátszélessége stb. minden ruhadarabnál azonos, az "öltöztetési többlet" változtatásával a szabásminta mérete változik, aszerint, hogy milyen ruhadarabot készítünk. Ennek következtében az alapszerkesztés csak akkor ruhaalap, ha ruhának megfelelő öltöztetést kap. Ezt hangsúlyozva, az egész fejezet más szinezetet kap, még a tanuló szempontjából is, hiszen csak egy alapszerkesztést kell megtanulnia és az mindenre használható.

Ezt az általánosságot hiányolom a fejezet bevezetőjéből.

Az 5.3.1 szakasz teljesen elhibázott és felesleges. Belevonja egy alapszerkesztési könyvbe a szériázást is, ráadásul rossz adat is van benne, mert az eleje hossza szériázási változója nem 3 hanem 8 mm.

Elhibázottnak tartom az "öltöztetési többletet" "kényelmi töbletnek" nevezni, mert azt a képzetet kelti, hogy akkor jó egy ruhadarab, ha minél többet adunk hozzá, pedig ez nem igaz. Mindig a szabni kivánt modellforma határozza meg az öltöztetési többletet, és minden modell azzal az öltöztetéssel lesz kényelmes, ami rá jellemző.

Amugy ezt a németek egyszerűen "Zugaben"-nek, hozzáadásnak nevezik.

A főméretek, segédméretek és képletek felsorolásánál sokkal jobb az eredeti könyv logikája, meg kellett volna tartani.

Az ujjhossz kiszámításánál az eredeti képlet sehol nem szerepel, ez hiba. A tankönyvben szereplő képletet a németek nem ismerik.

A fejezetben több értelemzavaró, alapvető hiba is van.

Ruhaujj szerkesztése

Több hibán keresztül, végülis szerkeszt egy ujját.  Nem szól azonban arról a nagyon fontos tényről, hogy az ujja betartás bőségét be lehet szabályozni a karöltőbe, milliméterre pontosan. Ujj bevarró automatához is! Ez a legfontosabb újdonsága - legalábbis számomra - a Müller szerkesztésnek. Azonban amiről a fordító vagy a könyv írója nem tud, vagy egyszerűen az eredetit sem érti, az nem kerül a tankönyvbe. Sajnos!

6. fejezet A szabásvonalak kialakítása és a mellformázó áthelyezése

A fejezet nem kellő súllyal tárgyalja a témát. Alap tanulmányaim során Hajdu József (a szabók doyenje volt ebben az időben) mondása szerint a szabóság nem más, mint küzdelem a mellvarrással.

Az a néhány -  Deákfalvi féle szakrajzból átemelt -  példa rendben volna, minden olyan esetben, amikor derékban vágott ruháról van szó. Lásd: 50-es évek divatja!

Megáll a tudomány azonban, ha a mai szabásvonalak mindenhol lehetnek, csak a derékon nem. Tehát ezeket a modellezéseket legalább csípőmélység vonalig kellett volna bemutatni, dehát ahhoz ezt tudni is kellene.

Meg kellett volna emliteni olyan alapvető modellezési eljárásokat, mint karöltő lazitás mellvarrásból, karöltő mélyítés-bővités, váll magasítása vállpárnához és a megváltozott karöltőhöz az ujj hozzáigazítása.

A női részből hiányoznak a gallérok, a nyakléces inggallér kivételével.

A férfi rész kritikája számomra túl időigényes lett volna, javasolnám, hogy férfiszabó szakember - a Müller ismeretével és német tudással - végezze el a lektorálást.

Azonban a férfinadrág szerkesztésének leirásában van egy értelemzavaró fordítási hiba. A német szót: Spaltdurchmesser-t "lábköz átmenet"-nek forditották. A német szó sem jelent átmenetet, magyarul aztán végképp nem, mert az átmenet az átfedést jelent. L: eleje közép, gombolás átmenet. A "durchmesser" az "átmérő". Ezt a szót egyszerűen "lábköz"-nek fordítanám, vagy használnám a hagyományos "ülep" szót.

ÁLTALÁNOS VÉLEMÉNY

Nagyon nagy szükség lett volna a szakiskolákban tanított szakrajz tantárgy korszerűsítésére és arra, hogy idomuljon a megváltozott körülményekhez és levesse a szocialista nagyipar-centrikusságát.

Ez a kísérlet nem sikerült. Mainapság szakmát csak felsőfokú képesitéssel lehet tanitani, de felsőfokú képesítést szakmai tudás és gyakorlat nélkül is lehet szerezni. Sőt tovább megyek, olyanok tanítanak, akik "tavaly is varrtak maguknak egy ruhát". Ez azt jelenti, hogy maga a tanár betanul egy sematikus szerkesztést, leadja, mert benne van az óratervében, nem biztos az sem, hogy érti amit tanít. Gyakorlatban nem látta, papirforma szerint, fogak közé került homokszemek gyanánt, érdektelenül, unalmasan adja elő. Sőt könyvet is ír!

Pedig a szakrajz hihetetlenül változatos és érdekes. Tanítványaim képesek egy év 21 szombatját feláldozni, hogy tőlem hallhassák. Állítólag egyetlen percét, a tanfolyamnak, nem tartják unalmasnak.

ÖSSZEGEZVE

A Müncheni Müller szabászati rendszer alkalmas a mértékestől a konfekcióig, a csecsemőtől a felnőttig, női és férfi szabóságban és konfekcióban, a sikeres munkavégzésre.

Ez a tankönyv azonban nem alkalmas arra, hogy ennek az alapjait a tanuló elsajátítsa.

A könyv írói, szerkesztői nem ismerik teljes terjedelmében a tananyagot. Amely anyagrészeket nem ismernek, azt  - a szocialista nagyipar-orientált - saját tananyaggal egészítették ki.

A könyv nagyon sok hibát és értelemzavaró idegen anyagot tartalmaz, olymértékben, hogy a kész példányok visszavonását és a könyv újraírását javaslom.

Végre szakembereknek kellene tankönyvet írni! És ugyanez a gárda már írja a folytatást!

Befejezésül még hozzátenném, már csak a blognak, hogy sok évvel ezelőtt tanítottam modellezést a Jeanette Kft-nél. Ott profi modellezők továbbképzéséről szólt a tanfolyam. Akkor már kézben volt a könyv folytatása, az angol szabóság könyve is. Morogtam arra is. A lányok azt mondták nekem, hogy ha annyit jár a pofám, akkor mutassam meg a könyvben, hogy mi nem jó. Mondtam, rendben, de hagyjuk a tanfolyam végére, az utolsó órára, akkor ők is érteni fogják, hogy miről beszélek. Eleget tettem a kérésnek.

A könyvben egyetlen olyan oldal nem volt, amelyben nem volt hiba. És ehhez mindig megmutattam az eredetit. Ha németül nem is értettek, a rajzokat felismerték, és össze is tudták hasonlítani. Ebben a könyvben még sokkal több hiba van, mint a sárgában, mert az írói nem találkoztak a Müller szerkesztés "Jacken und Mäntel" c. könyvével.

Hát nem kétségbeejtő ez?

A blog főcime az, hogy "Ruhaipari Tanácsadó", ha ezt véletlenül beütik google-ba, akkor szinte egész oldalon én jövök ki. Ez lehet áldás és lehet átok is. Most inkább ez utóbbi működik.

Egy vidéki nagyvárosból megkeresett valaki, hogy mértékes  farmert akarna online árulni.

Már egy vagyont költött szabásmintákra, de nem megy vele semmire. Szabásminta kellene, meg be kellene tanítani azt, aki szabna nála. A vásárolt farmeranyag százalékosan összemegy.

Meg hát a technológia. Hát az sem mindegy. Ha már valaki márkát akar épiteni.

Először elég furcsának találtam az ötletet, de nem látszott lehetetlennek. Van már tapasztalatom farmer ügyben, több nagy márka nadrágját másoltam már le, ugy is, hogy nem kellett szétbontani.

Ügyfelem adott egy BOSS márkáju nadrágot, hogy ez aztán a csoda, ezt másoljam le neki. A Boss nadrág övbősége 96 cm volt, a csípőbősége 120. Ezt már nem tudtam elfogadni, mert ilyen arányokat egyetlen nagy márkánál sem találtam. Azok mindegyike normális méretezésű és követi az emberi testarányokat. Ezekről nekem csatos dossziényi feljegyzésem is van.

Gondoltam egy nagyot és merészet, és kiválasztottam a Wrangler 615-öst, ez egy komfort fazon és azt készítettem el 10 méretben. Táblázatba foglaltam azokat méreteket, melyeket a szabásminták tartalmaztak és felrajzoltam azokat a vonalakat, ahol a megrendelő alakjára lehet igazítani. A szabásszal megbeszéltük, hogy mit lehet/kell és mit nem szabad tennie.

A szabásminták tartalmazták a varrásszélességet és a minőségtanusitvány szerinti összemenés %-át.

Mint aki jól végezte dolgát, hazajöttem.

Majd jött a fekete leves.

Az első megrendelő 100 cm-es csípőbőségére csak 97 cm volt a mosás után a nadrág. Mindjárt felhívtak, hogy keressük meg már a hibát, de úgy ám, hogy legyen 120 cm a csípőbőség. Gondolkoztam a dolgon, igértem azt is, hogy leutazom. Egyfolytában oda lyukadtam ki, hogy a minőségtanusitvány nem volt pontos, és lehet, hogy keresztben a farmer nem annyi %-ot ment össze a koptatásban, amennyi le volt irva.

Mondtam, hogy akkor azt a +3 %-ot rá kell tenni, illetve talán egy mérettel nagyobb szabásmintát elővenni. Az a + 1 cm nem oszt-nem szoroz. A válasz: igen de akkor sem lesz 120 cm a csipőbősége. Hát nem, az nem lesz 120 cm, csak annak akinek annyi van.

Megint megigértem, hogy leutazom. Aztán egyre ez forgott a fejemben, és arra az eredményre jutottam, hogy ezen én nem tudok segíteni. Mert azzal nem érthetek egyet, hogy egy nagyjából 50-es méretnek 120 cm legyen a csipőbősége, ők viszont nem adják alább.

Irtam az itt követkő e-mailt:

Kedves XXXXXX!

Egyre inkább meggyőződésem, hogy csak azért keresnek az amatőrök szakembert, hogy beigazolva lássák a saját rossz ötleteiket. És amikor a szakember nem bólogat, akkor már nem is kell. Most amúgy is mindenki ruhát akar gyártani, mert az nem életveszélyes, nem bánt senkit, nem csap agyon, mint az elektromosság. Csak anyagiakban lehet bukni rajta.

2011. julius 2.-án fél egy után - ebéd után - hallgattuk a rádiót a férjemmel. Egy bicskei öntödei vállakozóval készült riport volt műsoron. Bemutatták az életét és vállalkozását a Miskolci Müszaki Egyetem Kohómérnöki szakától a mai, 200 ember foglalkoztató vállakozásáig. A riportalany nem fiatalember, nagyjából nyugdijkorhatárosnak tűnt, felnőtt fiai is dolgoztak a vállalatánál. Többizben hangsulyozta, hogy egész életén keresztül a megszerzett tudás és a szakmai gyakorlat, és szakmai fejlődése volt az, ami idáig segítette.

Hát ez az! Ez az, amelyet hiányolok. Hogy mindenkinek azt kellene csinálni, amihez ért. És ha mégis olyasmit akarna csinálni, amihez nem ért, akkor nem kellene beleszólni a szakember munkájába. Vagy legalábbis némi tájékozottságot kellene szereznie, abban a szakmában is, amelybe át akar menni.

Mentem a vidéki nagyvárosba, ahol "mérték utáni" farmert szándékoztak gyártani. Mit látok? Egy sima varrógépet - középkategóriásat - és egy 3 szálas lockot. Mondván hogy ennyi biztosan elég a farmerhoz, hiszen "csak" meg kell varrni és el kell tisztázni. Mindezt 120-as műanyag cérnával. Koptatva.

Csodálkozó szemmel néztek rám, mikor felvilágositottam őket a 36-40-es cérna szükségességéről, meg még arról is, hogy hol kapható. Sima rövidáru üzletben nem szokták tartani. A farmernadrág megvarrásához sem elég egy sima varrógép, a farmert kettős láncöltésű varrógéppel kell varrni. Ez a speciális varrat volt az, amelyet a 60-as években minden fiatal felismert. Abban az időben még csak külföldi ajándékcsomagban fordult elő valódi márkás farmer. Azonban az élelmes "maszekok" rögtön ráálltak a farmernadrág gyártására. De akkor ipari varrógépet nem vásárolhatott kisiparos. Gyárakból leselejtezett varrógépházakba épitettek be, gyári varrógépműszerészek, darabonként kilopott alkatrészeket. Ebből lett az ipari varrógép. De kettős láncöltésű varrógép még a gyárakban is ritka madár volt, meg az összeépítése is komplikáltabb. Maradt a sima varrógép. Hát azzal varrták a maszekok a farmert. És a fiatalok rögtön kiszurták, hogy "hamis", hiába tettek rá bármilyen másolt, "eredeti" márkajelet.

Nos, én azt mondtam ügyfelemnek, hogyha márkát akar - és azt akar - bevezetni a piacra, akkor profi technológiával kell gyártani. A farmer technológiában sima varrógéppel készült varrat alig van. A zsebstircelés, zsebtasak megvarrása. Már a sliccet, húzózárat, övet, övtartót, külsőszárat kettős láncöltésű varrógéppel varrják. A varrat jellegzetes fonák oldali öltésképe könnyen felismerhető.

Kettős láncöltésű varrat képe

Ezen felül bizonyos varrásokat u.n. abwärts varrással kell készíteni. Ez gyakorlatilag az a párhuzamos, kéttűs tűzéssel készitett varrat, amelyet a márkás farmer nadrágokon láthatunk. Ez nem készíthető sima varrással, lockolással és a sima varrógéppel készíthető párhuzamos tűzéssel, még akkor sem, ha gyakorlott kéz készíti, és valóban szép, és párhuzamos. Egy feltételt nem tud teljesiteni az ilyen - még olyan szép - tűzés, hogy az öltések, párhuzamosan, egymás mellett, pont ugyanazon a helyen legyenek. Azt csak egy kéttűs gép képes teljesíteni. Ez a varrat egy félfrancia varráshoz hasonló, aparáttal hajtogatott, két tűvel tűzött  varrat. Ilyenek: a fartoldás felvarrása, háta farvarrás, belsőszár varrás. Ezt egy speciális varrógéppel és a rászerelt apparáttal készítik. Nem olcsó mulatság. Brother márkát vett, ez jó.

Az apparát szükségességére is én hívtam fel a mértékes farmert késziteni szándékozó ügyfelem figyelmét. Megvette. Sajnos itt sem hallgatott rám. A varrógép az adott, de az apparátnak különböző mérete van. Nem olcsó. Amit megvett, azzal nem sikerült a varratot megfelelő minőségben elkészíteni, mert kisebb méretű volt, mint a szükséges. 5 féle méret van. Megvette a középsőt. Mivel azonban a farmer fartoldás és ülepvarrás kereszteződésében vagy 10 anyagréteg hajtogatott összevarrására van szükség, ott nem volt minőségileg megfelelő a varrat. Megbeszélésünk idején arra hivtam fel a figyelmét, hogy vegye meg a legnagyobbat, mert az apparát rugós felépítésű, a legnagyobbal sok mást is meg lehet varrni. Nem hallgatott rám. Megvette a következőt, a 4.-et. Azt már nem tudom, hogy azzal sikerült-e eredményt elérni, de véleményem szerint nem. Meg kellett venni a legnagyobb méretűt is.

A varratot nem lehet figyelmen kivül hagyni, mert a két összevarrandó idomra 1,5 cm varrásszélességet kell ráhagyni. Az apparát nem egyformán varrja el a két egyforma varrásszélességet. Az egyikből 1 cm-t, a másikból 2 cm-t varr el. Megvalósul a 3 cm összes varrásszélesség elvarrása, de történik egy 0,5 cm-es varrás áthelyezés. Ez az oka annak, hogy a farmernadrágoknak (minden márkásnek is) a két farzsebe nem pontosan egyforma távolságra van a farvarrástól. A zsebeket előkészítő műveletként, a nyers hátanadrágra varrják fel, egyforma távolságra a hátközéptől. Azonban ez a minimális varrásáthelyezés kissé befolyásolja a távolságot. Ez is hozzátartozik a farmer nadrág külső képéhez. 

Ezeken felül még apparátot használnak az öv felvarrásához. Ezt is kettős láncöltésű gépre teszik fel. Olyan forma, mint a rollnizó apparát, csak sokkal nagyobb. Ennek következtében a szabásnál nem szabad az övet fix méretre szabni, bele kell kalkulálni az apparátba való behuzást is. Illetve farmerüzemben a teriték széléről szinte végtelenítve szabják le az övnek való alkatrészt, azt egyszer behuzzák, és annyi övet készítenek belőle, amennyi a hosszából kifér, az övek között nyitott helyet hagyva a végeldolgozásnak.

Hajtogató apparáttal készítik az övtartót is.

A gomblyuk is speciális farmer gomblyuk, a szemes gomblyukazó tud megfelelőt készíteni.

Egy-egy márka farzseb formáját nem szokták változtatni, mert a farzsebet egyfajta, erre készített zseb-bevasaló készülékkel vasalják formára. A márkára jellemző himzést is automata készíti.

Egy farmerüzemi, magas technológiával készitett nadrág a szalagon, percek alatt készül el, több művelet automatizálva is van.

Ha profi szabásmintát akarsz profitól: sussy.mystic.hu

Hát volt a KIOSz. Erről már irtam is, ez volt a Kisiparosok Országos Szervezete.

Mi nem vállalkozók, hanem iparosok voltunk és én az vagyok ma is, még akkor is, ha másképp neveznek. A korabeli önkormányzat, amit Tanácsnak neveztek, addig nem adott iparengedélyt, amig a KIOSz-ban nem tettünk mestervizsgát, és nem léptünk be a szervezetbe. A belépés azért volt lényeges momentum, mert odafigyeltek ránk. Volt etikai bizottság, ahova a megrendelő elmehetett panaszra, és szakemberek állapitották meg, hogy a panasz megalapozott-e, vagy sem. Akire sok panasz érkezett, arról értesítették a Tanácsot, és a Tanácsnak joga/kötelessége volt megvonni az iparengedélyt. Azt nem tudom már, hogy volt-e a mai fogyasztóvédelemnek megfelelő szervezet, biztosan volt. Azonban az ilyen ügyek nem is kerültek oda, ezt elintézte kebelen belül a KIOSz. Annak ellenére, hogy kötelező volt tagnak lenni, nem volt ez olyan terhes kötelesség. A rendszerváltás előtt, mint szakoktató, én is voltam az etikai bizottság tagja.

Jött aztán a "rendszerváltás".  Már nem voltunk iparosok, vállalkozók lettünk, mindenki azt csinál, amit akar, nem kell képzettség semmihez. Tulajdonképpen a textil nem beszél vissza, legfeljebb nem tökéletes.

De....

A gáz és villanyszerelőnek hatósági engedélyt kellett kérni, és bizonyítani kellett, komoly vizsgával, hogy ért is a szakmájához. Merthogy ezek a szakmák életveszélyesek. Tehát kellett szakiskolai bizonyítvány, mestervizsga és ezen felül - nem a javításhoz - hanem az épülő házak szereléséhez, bizony, hatósági engedélyt kellett szerezni. Ezeket az iparosokat nyilvántartották. Akinek a cégtáblájára kiirták, hogy "hat. eng." iparos, ahhoz a megrendelő nyugodt lélekkel fordulhatott, biztos lehetett abban, hogy megfelelő szintű munkát fog kapni. Nem lesz nála gázömlés és nem csapja agyon az áram.

Mainapság - Hadházi László, stand up-os szerint - a szakmai tudás maximális hiánya kabarétréfa tárgya. Elmondta a színpadról az ilyen irányú tragikomédiáját. Aki hobbiszinten ugat valamilyen szakmát, az lehet vállalkozó, lettlégyen az gáz vagy villanyszerelő.

Alapjában ez az egész blog arról szól, hogy a szakmai képzettség/képzés ma már bányászbéka feneke alatt van több kilométerrel.

Már nagyjából egy generáció óta (kb 1980 óta) csak felsőfokú képesitéssel lehet szakmát tanitani. Egy szakmában megőszült kőműves mester már nem taníthat. De a mérnök úr meg nem tud falat rakni. A szamában megőszült "hat. eng." gázszerelő nem taníthatja a szakmát,  az épületgépész mérnök úr meg tudja mondani, hova kéri a vezetéket, de nem tud gázt szerelni. Pontosan így van ez az én szakmámban is. 1950 óta művelem és tanulom a szakmát. Nem taníthatom az szakképző iskolában. De a gimnáziumból kikerült és könnyűipari mérnök "cimet" szerzett, harmatos ifjonc, az tanithat. Lehet, hogy csak egy leckével tart előbbre, mint a tanitványai.

Egy vidéki szakképző iskola - felsőfokú képzést szerzett - tanárnője nem győzött panaszkodni, hogy "ezeket a gyerekeket nem érdekli semmi" "sz@rnak az egészre".

Ez sem igaz. Tanitottam - véletlenül éppen nem találtak nálam jobbat - gyerekeket, szakiskolában. Az első év végén még csak a szoknya-nadrág-bluz a tananyag, amit rendesen meg is tanultak. Nálam alkothattak, szabhattak, kipróbálhatták magukat. Aztán, hogy ne unják el magukat, vittem be az iskolába egy széria mellénymintát, üzletit. Mindenki szabhatott magának megfelelő méretre. A mintán fel volt jelölve a zseb, de még az nem volt tananyag. Kikövetelték, hogy mutassam meg, hogyan kell készíteni. Demonstráltam legalább háromszor, mert azért egy kétszegélyes zseb már nem kiscipó. Megcsinálták. Rátették a zsebet a mellényre.

Abban az évben minden olyan kislány, aki a mellényt zsebbel jól elkészítette - függetlenül az évközi teljesítményétől - ötöst kapott. Értették, érezték, hogy dijaztam a teljesítményt.

Nekem soha semmiféle fegyelmezési gondom nem volt. Két év alatt egyetlen intőt adtam, az is inkább csak a Szülők tájékoztatása volt, hogy a kislány nagyon lezser.

A második év végén minden kislány saját magára méret után készített szabásmintáról, formaruhát modellezett, szabott-varrt a ballagásra. Egyforma ruhában ballagtak.

Az idősebb szőke hölgy volt az osztályfőnökük. A kislányon látható a ruha felső része, a "tájképen" meg a szoknya rész. A ruha végig-gombos volt, a felső része ívesen kivágott. elején-hátán bécsivarrás szabásvonallal és a szabásrészek lent "pörgősre" bővítettek. És nem csak vékonyka kislányok voltak ám! Ügyesen elkészítették a szabásmintákat. Természetesen minden segítséget megkaptak. Volt olyan - kicsit molettebb - kislány, akinek végül is harmadjára lett jó a szabásmintája, de jó lett. A ruhája is. Reméltem, hogy érzik az alkotás örömét!

Mai történet, illetve ma volt a végkifejlet, már pár napja tart.

Történt, hogy egy "ruhatervező" fürdőruha rajzokkal állitott be hozzám, hogy modellezném meg neki. Volt vagy 15 modell. Kétrészes, egyrészes vegyesen.

Kérdeztem, mekkora legyen. Hááááát  "S" méret, manökenre való. Ok, de milyen méretre. Hááááát S, manökenre való. Hozott pár agyonmosott, begumizott saját fürdőruhát, azzal hogy ez L. Igenám de a begumizott széleket nem lehet megmérni. Ha kihuzom más méret, ha nem huzom ki és akkorára csinálom az sem jó. Nos, kinéztem a konfekció táblázatból egy 36-os méretet és arra megcsináltam egy alapmodellt, hogy ezt varrassa meg és adja fel valakire, és ez legyen a kiindulás. Ettől lehet kisebb vagy nagyobb, ha kész meglátjuk.

Ezt kapták 36-os méretben, és elrohantak a varrodába, ahol határozottan kinevették őket ezzel a szabásmintával, nem lett levarrva, nem lehetett alakon megnézni és adtak nekik egy másik szabásmintát.

Ideteszem azt is. A lényege az, hogy az eleje legalább 5 cm-rel rövidebb volt, mint az enyém, hiányzott róla a lábközrész. Azt nem tudom, hogy a varrodában igy gyártották-e, vagy külön darabban adták és csak nekem nem adták ide, esetleg utközben elkallódott.

 Ezt nekem, mint követendő mintát adták ide.

Megmutatom, hogy mi lenne a következmény:

Szóval, ahol a kérdőjel van, ott hiányzik az az ominózus 5 cm.

A nadrágot fel lehet venni, van rajta két lyuk a lábnak, de a hiányzó 5 cm-től a derékvonal felé felfutó ferde ráncokat fog kapni, mindkét oldalon.

Hagytam elmenni a megrendelőt, nem vállaltam a munkát.

Mi ebből a tanulság?

Több is van.

Nem árt ha tudjuk hogyan kell csinálni, ha csinálni akarunk valamit.

Vagy ha nem igényeljük a tudást, el kellene fogadni a szakember segitségét.

Nem biztos, hogy aki dübörgetni tudja a fürdőruhát a varrodában, az meg is tudja szerkeszteni azt. Sőt az sem biztos, hogy az a szabásminta, amellyel dolgoznak, az szakember kezéből került ki. Annál is inkább, mert a megrendelő hozott magával - saját - fürdőruhákat, sokat, egész halommal, és nem volt köztük egy normális darab. Ő maga mutogatta, ez ezért, amaz meg azért nem jó.

Az utolsó kérdés már csak az lenne, hogy miért volt elfogadottabb egy akármilyen varroda ítélete, mint egy neves szakemberé.

A 2013. februárjában szabásminta készítő, modellező, szériázó tanfolyamot inditok.

A tanfolyam 3 szemeszter, 1 szemeszter 7 szombat, egy szemeszter40.000.- Ft.

A 3 szemeszter összesen 21 hét. Tehát minden évben csak egy tanfolyamot tudok inditani.

A német Müller szabászati rendszert tanítom.

1. szemeszter: alapozás, szerkesztések és alapmodellezések, tól,-ig lehetőségek, karöltő és ujja kugli összehangolása, laposkuglis ujj, (ingujj) gallérok, fazongallér, raglán, japán stb.

2. szemeszter: modellezés, adott vagy hozott modellképek megoldása közösen.

A két szemeszter lemegy nyárig, akkor nyári szünetet tartunk.

3. szemeszter: szériázó szeptemberben. A több-méretes konfekció megvalósítása, szabásminták egyeztetése, hibák igazitása.

A tanfolyam helye: 1221 Budapest, XXII. Budafok

telefon: 1/207-4811      06/70/226-4114

A 2012. évi tanfolyam megkezdődött. Szeptember 8.-án kezdődik a harmadik szemeszter, a szériázó.

Kinában gyártják a "ruhaiparban" feldolgozott szövetek nagy részét!

Tudjátok miből? PET palackból. Megveszik, felolvasztják, festik, dűznin húzzák a szálat, darabolják, fonallá sodorják, szövik, és nekünk fillérekért eladják. Aztán ha ezt hozzák feldolgozásra, akkor sorozatban érnek a meglepik.

Ha ilyen anyagot kapsz, akkor előre tudnod kell, hogy milyen meglepetések érhetnek. Ennek az anyagfajtának a legfontosabb tulajdonsága az, hogy tetszése szerint zsugorodik, és nyúlik. Frontra fixálod? Ez a kosztümkabát elejének a teljes beragasztása. A ragasztástechnológiánál kép is van róla. Aztán hozzávarrnád - mondjuk - a hátához az oldalát, és láss csodát, bár ez ennyira nem is csodaszámba menő, az eleje 3-4 cm-rel kisebb, mint amit a szabásminta szerint kiszabtál. Ahol azt szeretnéd, hogy a megmunkálás alatt ne nyuljon, mert ha csak leteszed, nyulik, ott ki kell ragasztani. Az elejét, jó ha csak kinagyolod, ragasztod, és utána szabod készre. De ragasztani kell a hátanyakkört a karöltővel, a háta aljafelhajtást, az ujja kugliját ivesen, az ujja alját, az alsógallért (jó ha nem szabottan, hanem kinagyolva, utólag szabva). Ezzel segíthetsz magadon. Viszonylag könnyebb lesz összerakni a kabátot.

Az elejére a zseb alá - a front fixálás ellenére - még egy csíkot is alá kell ragasztani.

Ez a ragasztós közbélés olyan legyen, amelynek nincs száliránya, textil és nem papir, és jó minőségű, tartós kapcsolatot létesít a szövettel.

Ha nadrágot készítesz rugalmas anyagból, akkor a nyúlás iránya keresztben legyen. A bisztreccsnél maradjunk a hosszában szabásnál.

A Müller szabászattal olymértékben be tudom szabályozni az ujját a karöltőbe, hogy milliméterre tudom, mennyi lesz a betartás. Nos a sztreccs anyag eleinte szeretett engem is megtréfálni. A betartás bőségét "meg kell fogni", kicsit a saját szójárásommal, megsóherolni, mert különben, még ha szorgosan beragasztod, akkor is nyúlik valamelyest. Az elejével ellentétben, a kugli minden pontja sréh, ives. Ez még a legóvatosabb ragasztással is hajlamos megnyulni. A normál betartásbőség a karkör 10 %-a lehet, ebből az anyagból 8 %-nál több nem lehet. Alapban, ha megnézed az anyagot, meghúzod, tapasztalod, hogy nyúlik, hát már előre mormolhatod magadban a 8 % betartásbőséget. Ez mintegy 3.2 cm lesz. Ennyit még akkor is be tudsz varrni, ha valamelyest megnyulik.

Ha profi szabásmintát akarsz profitól: sussy.mystic.hu

Kisiparosok Országos Szervezete

Kötelező volt benne lenni, tagdíjat kellett fizetni, de semmiképpen nem volt ez egy kellemetlen kötelesség.

Szakosztályok voltak, mi voltunk a Ruházati Szakosztály. A szakosztály élén egy elnök állt, őt Wertheim Györgyné-nek hívták és volt egy titkár, Darnói Lászlóné. Igazából Wertheimnét ritkán láttuk, Darnóiné, Marika volt a mindenes. Ide nem csak a szabók tartoztak, hanem cipészek, kalaposok, szűcsök, esernyősök, kézimunkások is. Ha kihagytam valamelyik ide tartozó szakmát, majd helyesbítsenek a kommentek. Mivel a TV megjelenésével sokáig hétfőn nem volt adás, igy az összejövetelek mindig hétfőn voltak. Minden szakmának megvolt a havi egyszeri hétfője. Nem kellet senkit figyelmeztetgetni, a hétfő az hétfő, az a kioszban az összejövetel napja. Voltak az összejövetelnek programjai. Megjelentek a kiosz adótanácsadói, lehetett velük érdemben beszélni, tanácsot kérni. Voltak egy évre előre betervezett előadások Szakmai előadások, a mesterekkel előre egyeztetve, egy-egy szakmai gond feldolgozása volt a tárgy. Azért is volt hosszú távra előre megtervezett, hogy az előadó mester felkészülhessen, és akit pont az a gond érdekelt, az számontarthassa, hogy mikor kap a gondjára választ. Az előadás fix időpontban volt, akit érdekelt beült. A többiek a "ház" különböző helyiségeiben csoportosulva beszélgethettek, volt kártyaparti, rendszeres résztvevőkkel. Itt mindenki találkozhatott mindenkivel, sőt előre randevut beszélhettek meg. Batyubuli alapon volt pogácsa, üditő és láss csodát, volt hangulat. Itt mesteremberek jöttek össze, kulturáltan. Az akkori politika mércéjével mérve harmadrendű állapolgárok, talán lesznek akik még emlékeznek a "mászek" szóra, akiket a szolgáltatási szektorban megtűrt az éppen épülő szocializmus.

Azonban ezek az emberek - az állandó önképzés kényszerétől hajtva - nyelveket beszéltek, olvastak, szakmai könyveket irtak, tanítottak, u.n. szakmafejlesztést végeztek. Nem volt felsőfoku képesitésük matematikából, kémiából, elektrotechnikából, mechanikából, fizikából, ruhaipari és egyéb géptanból DE magas szinten ismerték és gyakorolták a szakmájukat.

Hogy ez mennyire igy van, nekem szakmai irodalomból meglehetősen nagy gyüjteményem van. Nem tudom Csákvár mekkora helység, falu-e, nagyközség-e de a 30-as években dolgozott ott egy férfiszabó Medgyesi András, akinek több szakmai könyve van a birtokomban. A könyvben az arcképe is benne van, és rajta egy csíkos öltöny, amelynek a szabása olyan brilliáns "csikrend", hogy ma Magyarországon nincs senki aki azt utána tudná csinálni. Mit jelent a "csíkrend"? Azt jelenti, hogy a teniszcsíkos anyagból szabott zakó csikjai az alakon teljesen függőlegesek. Ilyet ma már a TV sztárriporterein sem látni, ezt még az Armani sem tudja.

CSIKREND

A zakó szerkesztése során, a zakóban meglevő mell és derék formázó miatt, ha ezt csíkos anyagból szabják, akkor a kész zakónál a csíkok nem főggőlegesen állnak, hanem a nyak felé elhajlanak. Ennek elég rossz optikai hatása van, mert a befelé hajló csikok  szűkítik a váll látványát. És persze férfiaink ezt nem annyira szeretik.

Ennek a megoldására "találták ki" eleink a csikrend szabást. És ez nem abból áll, hogy a szabásmintát - mondjuk - olyan irányban teszik a csíkos anyagra, hogy a vállnál függőlegesen álljon, mert akkor a csípőrészen lesz ferde. Ez a zakó szabásminta nagyon erős "bűvölése", alakítása, hogy az eredmény megfelelő

legyen.                                                                       

Ime Medgyesi András csákvári szabó mester az 1939-ben megjelent, saját kiadású könyvéből.

És nézzétek meg a zakó csíkjait! Hasonlítsátok össze a TV-ben megjelenő riporterek hasonló zakóival. Siralmas, pedig ők aztán meg tudnák fizetni az ilyen brilliáns munkát is, csak éppen már nincs aki meg is tudja csinálni. Még az Armani sem!

Mainapság csak ilyet tudnak, nézd és lásd a különbséget! Lásd azt, hogy míg a felső kép zakóján a csíkok szélesítik a vállat, a keskenyet is, (!) addig ez a megoldás itt alant, bizony "összehuzza"! Igaz, hogy ez rajzolt kép Medgyesi András könyvéből, de higyjétek el, hogy a valóság még ennél is rondább.

 Van egy sorozat az AXN csatornán. Az a címe "jogászok", de mert van hasonló cimmel egy másik sorozat is, és ez amolyan vígjáték, a cime "jog-ÁSZOK" egy kövér és egy sovány ügyvéd játssza.

Nézzétek meg a rajtuk levő zakót. Csíkos zakóban vannak és egyik sem "csíkrend". Pedig az lehet, hogy Armani. Gazdag, menő ügyvédeket játszanak a színészek, tehát a rajtuk levő ruhának is a gazdagság látszatát kell(ene) kelteni.

Ez már sajnos szakmai ártalom nálam.

Hát volt a KIOSz, amit már emlegettem. Ez valami olyasmi volt, mint egy család. annak ellenére, hogy abban az időben (értem alatta a 70-es éveket) kötelező volt tagnak lenni, nem volt ez olyan nagyon útált kényszer. Annak ellenére, hogy mai Ipartestület elvileg a jogutódja lenne a KIOSz-nak, a kutyának sem hiányzik. Nincs élet, nincs tagság, nincs semmi. A mainapság oly sokat emlegetett Kamara (BKIK) szintén csak egy fantomszervezet. Nincs élet, nincs tagság, vannak poziciók betöltve, de önmaguk sincsenek tisztában azzal, hogy mit is kellene csinálni. Látszattevékenység folyik.

Hogy miért is írom ezt?

A kamara nem értünk, iparosokért van, nem is tudom elképzelni, hogy miért van, és mi köze van pl.: a szakképzéshez, amikor egyetlen olyan tagja nincs aki a szakképzéssel valamiféle kapcsolatban lenne. Vannak mindenféle külképviseletek, kapcsolatok Afrikával, de hogy kis hazánkban már lassan egyetlen olyan szakember nincs, aki érdemben ÉRDEMBEN tanitani tudna valamely szakmát, különös tekintettel a ruhaiparira, az a kutyát nem érdekli. Ez érvényes már a 80-as évek óta, mióta az a törvény megszületett, hogy csak felsőfokú végzettséggel lehet szakmát tanitani. Erről már írtam a blogban, hogy felvesznek gimnáziumból a főiskolára hallgatókat, 1 hónap kötelező nyári gyakorlat után szakembernek számít, és ha nem is tudja csinálni, tanitani tudja. Mióta felsőfokon tanítják a szakmát, azóta senki nem tud semmit, nem ért semmihez.

Ebből egy nagyon szomoru tény következik. Dr. Parragh László Ur, aki a BKIK-ben magas poziciót tölt be, egyezményt írt alá Orbán Viktorral a szakképzés modernizálásáról és arról, hogy német mintára bevezetik a duális képzést. Ezért ujra szakképző iskolákat és tanműhelyeket hoznak létre. Magyarul tovább keverik a szart.

Én voltam 95-ben Németországban a duális képzés tanulmányozására egy Ipartestületi delegációval. Az nem arról szól, amiről az Orbán-Parragh egyezmény.

Németországban minden ipari tanuló magán műhelyekben tanul. Egész tanévben minden nap. Nincsenek sem közismereti, sem szakmai elméleti tárgyak. Ott van az a tanuló a műhelyben. Dolgozik és közben megtanulja a szakmát. Egy tanítási évben 1 hónapot nem a műhelyben tölt. 2 hetet iskolába jár, ahol megtanítják azokra az adminisztrativ teendőkre, melyek a vállalkozással járnak. Adó, Tb, csekkek, határidók stb. Ott az ilyesmi könnyebben megy, mert a törvények nem változnak olyan gyakran, mint nálunk. Ezen felül az Ipartestületek fenntartanak központi műhelyeket, amelyek a legmagasabb  technológiával vannak felszerelve, hogy abban az ominózius 2 hétben ezt is megtapasztalják a tanulók. Igy működik a duális oktatás.

A szakoktatás modernizálása nálunk nem erről szól! Hanem az iskolai tanműhelyek begyöpösödött, felsőfoku végzettségű oktatóiról, rengeteg felesleges elméletről, akár közismeretről, akár a szakmáról van szó.

Ezt most nem írom tovább, mert egyszerűen sírni van kedvem.

Nem állítom, hogy a 60-as 70-es években a szakmában nem volt versengés. Hajaj, de milyen versengés volt! Az tény, hogy vér nem folyt, de minden szakember a saját tudományát tartotta a legjobbnak. És az ilyen pisisek, mint amilyen én akkor voltam, messzemenően kihasználták ezeket a lehetőségeket. A KIOSz-ban (Kisiparosok Országos Szervezete) minden évben, januárban-februárban, a holtszezonban tanfolyamok voltak. Továbbképzések. Összegyűlt az ország apraja-nagyja. A szervezetnek saját szállodája volt, ahol olcsón lehetett megszállni. Jöttek mindenhonnan. Délelőtt tanfolyamok, délután csevej. Áhitattal hallgattuk az öreg mestereket, akár a tanfolyamon, akár egy étteremben, csevej közben. Jó volt ez. A Mesterek tudása, pédamutatása, erkölcsisége szilárd alapot adott egy egész életre.

Milyen volt a versengés? Aki okos volt, az minden mester tanfolyamára elment, de voltak olyanok is akik lecsatlakoztak egyik-másik Mesterhez. Én mindkettőt megtettem. Minden Mester tanfolyamára elmentem, minden Mestertől tanultam valami újat, de lecsatlakoztam a Mesterek Mesteréhez, Hajdú Józsefhez. Neki nagy udvartatása volt és számon is tartotta "csibéit".

Egyéniségére jellemző volt a mérhetetlen tolerancia. Mindig odafigyelt a "csibéire". Én egy idő után renegátnak számítottam, mert elhagytam az udvartartást és lecsatlakoztam a Müller szerkesztéshez. Erről is tudott, sőt számon is tartotta. Olyannyira, hogy hosszú idő után, mikor már én is tanítottam, egy Katalin nevű tanítványommal esett meg a következő sztori, melyet Katalin mondott el nekem:

A 80-as években erőteljes divatváltozás indult el. Az addig testhezálló, derékra erőteljesen karcsúsított divatvonalat felváltotta a lezserebb, kevéssé formázott trend. Laza, kényelmes, mellvarrás és karcsúsító varrás nélküliek lettek a ruhadarabok. Katalin elment a Mesterhez, hogy tanítaná meg őt mellvarrás nélkül szabni. És ekkor a Mester azt mondta, hogy ő maga nem tud de Katalin menjen a Majorosnéhoz az tud, tanulja meg ezt ott. Így kerültünk mi össze F. Katalinnal.

Nem az a lényege ennek a sztorinak, hogy én valami mást is tudtam, hanem az, hogy odafigyelt rám, figyelemmel kísérte a működésemet, tudott arról, hogy mit tanítok, tudott arról is, hogy renegát vagyok, hogy már nem tartozom az udvartartásához, ennek ellenére megmaradt a barátságunk, és kölcsönös lett a tisztelet.

Olyan jó volt ebben lubickolni!

OK, megpróbálkozom, azzal, hogy blogot irjak, hátha sikerül.

Mostanában sokat foglalkozom nosztalgiázással. Gyakran eszembe jutnak a mestereim. Nem csak azok, akik az iskolában tanitottak, hanem pl.: Hajdú Józsi Bácsi, akinél mestervizsgáztam. Csodálatos ember volt. Nagyon jól beszélt angolul és németül, ezekben az országokban vándorkönyves segédként évekig dolgozott. Aztán hazajött, mester lett, saját műhelyt nyitott, és mikor én megismertem, már ő volt a szabók doyenje. Elmesélte egyszer, hogy a harmincas években megkapta a "méltóságos" rangot. Ez afféle kitüntetés volt. És nem Józsi Bácsinak, hanem Mester-nek kellett szólítani. Annak ellenére, hogy minket még az iskolában tényleg megtanítottak tisztességesen varrni is, a mestervizsgán mégis halálra izgultam magam. Az valódi tétmeccs volt abban az időben. Mikor is? 1968-ban.